Az élet eredetének kérdésére keresik a választ az idén jubiláló kutatóműhelyben

A hazai elméleti evolúcióbiológiai kutatás nem az Evolúciótudományi Intézet felállításával kezdődött, már az 1990-as évektől működött itthon egy kutatóműhely Szathmáry Eörs vezetésével. „Hivatalosan 2019 augusztusában alakultunk meg, de az új intézet egy rövid ideig még „a levegőben lógott”, részben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közötti átmenet turbulenciái, majd a 2020 tavaszán érkezett Covid miatt, ezért új telephelyünkön csak bő egy évvel később kezdődhetett meg az az intenzív munka, amelynek fő irányait, kutatási témáit korábban kijelöltük” – emlékezett vissza a kezdetekre Szilágyi András, az Evolúciótudományi Intézet igazgatója.

Elméleti vizsgálataik egyik fókuszában a nagy evolúciós átmenetek állnak, ezzel már a 90-as évek óta foglalkozik az elméleti evolúcióbiológia Szathmáry Eörs nevével fémjelezhető „budapesti iskolája”. A legelső ilyen átmenet az élet eredetének a kérdése: úgy is mondhatnánk, az átmenet a kémiából a biológiába, az élettelenből az élőbe. Azt vizsgálják, hol és hogyan éri el a kémiai komplexitás azt a szintet, amikor már azt mondhatjuk egy bonyolult kémiai rendszerre, hogy az már az élet kritériumainak megfelelő biológiai rendszer. De az evolúció folyamatában bekövetkező további nagy evolúciós átmeneteket is vizsgálják, például a soksejtűség, valamint az immun- és idegrendszer kialakulását, eljutva a legutolsó, a hozzánk legközelebbi nagy evolúciós átmenetig, a biológiai funkciójú nyelvhasználatnak, azaz a magas szintű humán kommunikációnak a kialakulásáig. Utóbbi folyamat lehetséges forgatókönyveit egy 26 darab autonóm robotból álló robotpopuláció segítségével is vizsgálják, ezzel az evolúciós robotikai modellkísérlettel igazolva, hogy a kommunikáció és a kooperáció kéz a kézben fejlődött ki az emberi történelem során.

Ez csak az egyik terület, amely az intézet tevékenységének a fókuszában áll. A másik kettő gyakorlatorientáltabb: vizsgálják a klímaváltozás hatására felbukkanó kórokozók biológiáját, az emberi és állati élősködők biológiáját, a gazda-patogén kölcsönhatásokat, valamint intenzíven kutatják a kooperáció kialakulásának folyamatait a biológiai szerveződés minden szintjén, a baktériumoktól az emberig. „Kiemelt figyelmet fordítunk a klímaváltozás és az emberi természetpusztítás hatására egy adott területen felbukkanó újabb kórokozók ökológiájára és járványtanára, valamint arra, hogyan lehetünk felkészültek az új betegségek felbukkanásakor” – tette hozzá az intézetigazgató.

Külföldi kollégákkal szoros együttműködésben hazai használatra adaptálták az úgynevezett DAMA (Document, Assess, Monitor, Act) protokollt, ami egy proaktív járványmegelőzési keretrendszer, amelynek alapja az a természetes gondolat, hogy a megelőzés mindig olcsóbb és eredményesebb, mint a kárelhárítás. Bár a döntéshozók és a szabályalkotók még nem rezonálnak erre a projektre, de ebben a szellemben, mintaprojektként vizsgálják itthon egy újonnan megjelenő kullancsfaj által okozott fertőző betegség evolúciós ökológiáját. „Ehhez illeszkedik egy citizen science programunk, amelyben a lakosság mintagyűjtéssel és megfigyelésekkel segít abban, hogy kutatóink átfogó képet kaphassanak a folyamatok dinamikájáról.” – magyarázta Szilágyi András.

A citizen science program kullancsfigyelo.hu oldala igen népszerű, sok önkéntes közreműködő segíti munkájukat. „Jóleső érzés, hogy a tudományt közelebb vihetjük az emberekhez, így ők is jobban látják, mivel foglalkozunk, és tapasztalataink szerint az emberek nagyon szívesen segítenek. Úgy érzik – és ez így is van –, hogy ezáltal ők is részt vesznek a kutatásainkban, ők is segítik az új eredmények létrejöttét” – mondta a HUN-REN ÖK ETI vezetője.

„Mindemellett nagyon fontosnak tartjuk a tudományos ismeretterjesztést is. Úgy érezzük, tudományos eredményeinket és azok potenciális társadalmi hatását át tudjuk adni a közvélemény számára, még az elvont, teoretikus területekről is. Valamint igyekszünk felhívni a figyelmet az ökológiai krízisre, hogy tényleg nagy a baj, és komoly társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy ez a krízis ne, vagy lassabban súlyosodjon tovább, ebben a munkában kutatóközpontunk másik két ökológiai fókuszú intézete, az Ökológiai és Botanikai Intézet és a Vízi Ökológiai Intézet is partnerünk. Bár nem feladatunk, de nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy részt vegyünk a felsőoktatásban, illetve bizonyos mértékig a közoktatásban is: több egyetemen számos kurzust tartunk, néhány kutatókollégámmal pedig középiskolások tehetséggondozásával is foglalkozunk. Meg szeretnénk mutatni a fiataloknak, milyen érdekes az a terület, amit művelünk. Nehéz a kiváló egyetemi hallgatók bevonzása, mert nagy hányaduk sajnos nem lát fantáziát a hazai PhD-képzésben. Reméljük, egy perspektivikusabb ösztöndíj- és bérpolitika javít majd a bevonzó és megtartó erőnkön” – tette hozzá Szilágyi András.

„Több dolgot is említhetnék, mikre vagyunk a legbüszkébbek, de talán az egyik a finanszírozásunk kérdése. Nagyon komoly pályázati aktivitással és sikerességgel bírunk mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Bértömegünknek csaknem a kétharmadát pályázati forrásból fedezzük, ami az egyik oldalról rendkívül imponáló, a másik oldalról viszont nagyon veszélyes helyzetet is teremthet egy olyan kicsi intézetnél, mint amilyenek mi is vagyunk, hiszen bármely pályázat kiesése vagy meg nem újítása anyagilag nehéz helyzetbe sodorhat bennünket. Ezen a helyzeten segíthetne egy erősebben teljesítményalapú fenntartói finanszírozás bevezetése” – húzta alá az intézetigazgató.

A HUN-REN ÖK ETI vezetője a publikációs tevékenységüket is kiemelte, hiszen minden évben számos csúcslapban, beleértve a Nature-t, illetve a Science-et is, jelennek meg cikkeik. „Kutatóink nagy része szinte kizárólag D1-es folyóiratokba, tehát a legfelső 10 százalékot jelentő tudományos lapokba publikál, és imponáló az egy kutatóra eső publikációk száma is” – értékelt az igazgató. „Emellett örömteli az is, hogy rövid múltunk ellenére egy kifejezetten jó hangulatú, összetartó, kooperatív kollektíva alakult ki az intézetben, valamint hogy több, itthon még nem vagy alig művelt kísérleti területet tudtunk meghonosítani” – mondta Szilágyi András, aki elégedetten beszélt a HUN-REN Hazahívó pályázatáról is, amelynek segítségével a Stanford Egyetemről tudtak hazacsábítani egy fiatal magyar kutatót. Boros Gábor egy evolúciós rákkutató labort épít fel az intézetükben, ahol a rákbetegség kialakulását, progresszióját és a terápiás lehetőségeket darwini logikával, az evolúcióbiológia szemüvegén keresztül próbálja jobban megérteni.

„Hazánkban a professzionális evolúció oktatása Vida Gábor személyéhez köthető, aki az ELTE genetika professzora volt, többen kvázi az ő köpönyegéből bújtunk elő. Viszont nagyon hosszú ideig ennek a kutatási iránynak nem volt igazán a magyar rendszerbe illeszkedő intézményesített otthona. Több helyen is foglalkoztunk evolúcióbiológiával, de egy kivételével ezek inkább csak kis csoportok voltak. Az az egy a Collegium Budapest volt, ami egykor a Budai várban működött, és ahova engem is meghívtak az 1990-es évek közepén, hogy az evolúcióbiológiát képviseljem az intézetnél több hazai kutatótársammal közösen. Majd a 2010-es évek második felében egy újabb és erősebb igény jelentkezett egy evolúcióbiológiai műhely létrehozására, amit az Ökológiai Kutatóközpont keretein belül kezdtem el szervezni igazgatóként. Itt 2019-ben tudtam elindítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként ma már egy 5 éves Evolúciótudományi Intézetünk lehet” – vázolta fel az intézet “ősrobbanását” Szathmáry Eörs.

 Szathmáry Eörs
fotó: Kállai Márton

A szervezet szakmai jövőjét illetően optimista az evolúcióbiológus, mivel jelenleg többen kutatnak ott, mint induláskor. Szathmáry szerint ez az érdem Szilágyi András igazgatóé, akinek köszönhetően folyamatosan nő a fiatal kutatók száma. Ugyanakkor megjegyezte, anyagilag még ráférne a támogatás az intézetre.

Szathmáry Eörs szerint most vannak arra vonatkozó kezdeményezések a kormányzat részéről, hogy legyenek bizonyos változások, például, hogy a következő két évben megduplázzák a kutatói hálózatnak szánt forrásokat. Ha viszont ez elmarad, akkor a magyar a bolgár kutatási hálózat szintjére süllyed, ami elfogadhatatlan lenne, véli az Evolúciótudományi Intézet alapítója.

„A tudományban nagyon fontos a személyes kapcsolattartás, nem lehet mindent Zoomon, Skype-on, meg Teamsen intézni. Van, amikor egy séta során vagy egy desszert elfogyasztása közben jut eszünkbe valami, ami stimulálja a másikat. Ez Zoomon nem működik. A tudomány működéséhez hozzátartozik az is, hogy rendszeresen meg tudjunk hívni néhány napra külföldi előadókat. Ez is pénzbe kerül, de erre most nincs keretünk” – festette le a jelent Szathmáry. „De összességében most azt látom, jó irányba mutatnak a dolgaink, és megvan bennünk a potenciál, hogy 5-6 év múlva kétszer akkorák legyünk, mint most, és méghozzá magas szinten” – fűzte hozzá az intézet alapítója.